Hétfő (Július 5.)
Korán reggel (kb 7 óra magasságában) ébredezünk, majd fél nyolc-nyolc körül elindultunk reggelizni... természetesen utolsókként, így a többiek kb. ránk vártak csak, hogy összeszedelőzködjünk és indulhassunk. Aznap (és még kedden kis ideig) csak "bamba birkákként" követtük a csoportot, de főleg az idős hölgyet, aki általában rikitóan színes ruháival elsődleges követendő célponttá vált (értsd: mivel kitűnt a tömegből, nehéz volt eltévedni).
A kezdeti problémák már itt kezdtek kibontakozni: mindenki a maga tempójában gyalogolt, ki gyorsabban ki lassabban, valamint a csoport egyes tagjai gyakran álltak meg pihenni... túl gyakran. A Szent Péter tér egyik oszlopsora alatti kellemes 30 fokos árnyékban az idős hölgy elhatározta, hogy hova fogunk menni és mit fogunk megnézni. A többiek értetlenül néztek rá, hogy "WTF", aztán sűrű bólogatások és helyeslések után elindultak valamerre. Mi összenéztünk, sóhajtottunk egyet, majd utánuk mentünk.
Az első célpont az Angyalvár... lett volna, mivel hétfőn zárva van, mint majdnem minden múzeum. Természetesen itt is a napon ácsorogtunk és nézelődtünk mert milyen jó a 35-37fokos hőségben bámészkodni. Ezután már kb 10-20 méterenként álltunk meg, mert találtunk egy kellemes árnyékot adó fasort, ami tele volt bizsu és ruhaárusokkal. >.< volt =")">
Utunk az Igazságügyi Palota (ha jól emlékszem, de nem biztos) után, a Teverén átkelve a Piazza Del Popolo-ra vezetett, ahol egy hatalmas tér, közepén egy magas obeliszk-kel (rajta egyiptomi hieroglifákkal), körülötte négy vizet folyamatosan köpő oroszlánnal (a víz kellemes felüdülés volt bármerre jártunk, és ahogy Laci is mondta: "Minden egyes kút egy oázis". És milyen igaza volt!), a tér két oldalán egy-egy szökőkút, valamint a térrel szemben két majdnem azonos templom. Kis séta után egy magasabb helyre érkeztünk (talán Via Napoleon vagy valami ilyesmi), szép panorámával, ezután a spanyollépcsőhöz érkeztünk. Szép és jó, meg fú de fényképeztünk, de nem valami nagy vasziszdasz. Még csak nem is spanyolok építették (Piazza Spagna asszem). A lépcsővel szemben egy szép csónak (ladik?) alakú szökőkút és rengeteg ember. Az idős hölgy meggondolatlanul kevés időt hagyott az ebédre, (asszem fél kettő után pár perccel) kijelentette, hogy 2-re legyünk a szökőkútnál, majd elindultak valamerre. o.O Kerestünk egy éttermet, majd azonnal kértünk is négy sört (bár Tibold ekkor még csak Beck's -et kért ^^) mi 3-an pedig Peronit ittunk. Akkor még nem tudtuk, hogy nem ez a legjobb, bár kétségtelenül finomabb a magyar söröknél.
Kényelmesen visszaértünk a találkahelyre, majd elindultunk a Fontana di Trevi (Trevi-kút) felé, amelyet a "szökőkutak királynőjeként" is emlegetnek. Szép, nagy, hűsítő, és rohadt sok ember van itt. A többiektől néhány ember úgy gondolta, hogy milyen jó egy eldugott sarokban, egy hatalmas kődarab előtt pózolni majd' fél órán át. Mi meg csak vártunk és vártunk, és izzadtunk majd nagy nehezen előjöttek így továbbindulhattunk a Pantheon felé (ingyenesen látogatható, és hétfőn is nyitva van). Hatalmas belső térrel rendelkezik, tényleg egy mestermű és nagyon szép belülről is. Ja és hűvös :)
A Pantheon után egy másik térre érkeztünk, ahol szintén egy obeliszk és egy szökőkút található (ilyeneken már meg sem lepődtünk), megnéztük, hogy hogyan bénázik egy olasz utcai "bűvész", majd a többiek meg sem várva minket hazaindultak. Nekünk úgyis van GPS-ünk meg térképünk, csak visszatalálunk >.<
Folyt. köv a keddi nappal, a képek feltöltése még mindig folyamatban.
Bejegyzések
